|
Ódin a főisten a skandináv mitológiában, megfelel a nyugati német Wotannak (Wodannak). Az Ódin-Wodan név etimológiailag a lelkesültségre, költői ihletre, sámánhitre utal. Ugyanez az értelme az óizlandi Ódr, a gót wops ("dühöngő"), a latin wates ("költő, látnok") szónak. Tacitus (i. sz. 1. század) Wodant a római Mercurius néven írja le, a hétnek ugyanez a napja kapcsolódik mindkettőjük nevéhez (Germánia, IX. Fejezet). A 6-8. századból különböző leletekben maradtak fenn olyan feliratok, amelyekben Ódin és Wodan neve szerepel. A Második merseburgi ráolvasásban (lovak sántasága ellen, lejegyezték 10. században) Wodan a főszereplő, a mágikus erő megtestesülése. Vannak adatok Wodan tiszteletére a frankok, szászok, angolok, vandálok, gótok körében. Paulus Diaconus (8. század) a Historia Longobardorumban leírja, hogy a vinilek a vandálok ellen vívott csata előtt Wodan feleségéhez, Frijához (ld. Frigg), a vandálok ugyanakkor magához Wodanhoz könyörögtek győzelemért. Wodan a győzelmet annak jósolta, akit elsőként lát meg a harcmezőn. A vinilek voltak azok, Wodan feleségének tanácsára hajukat szakállként előrekötötték (a "longobard" név magyarázata - hosszú szakállúak). Ódinnak és Friggnek a kedvelt nép miatt kirobbant vitájáról beszámol a Grimmir-ének (Verses Edda) a bevezető részben. Kései német legendákban Ódin a rémek (az elesett vitézek lelkei) vezetője (ez a motívum, mint azt O. Höffler meggyőzően kimutatta, a germánok titkos férfiszövetségeinek köréből ered). Úgy tűnik, eredetét tekintve Wodan khtonikus démon, a hadi szövetségek és a katonai avatási szertartások pártfogója, varázslóisten (sámán). Tiuval (ld. Tyr) és Donarral (ld. Tór) ellentétben, akiknek határozott megfelelői vannak az indoeurópai mitológiai rendszerben, Wodan-Ódin eleinte nem volt tagja az istenek égi panteonjának. Ez természetesen nem teszi megalapozatlanná, hogy az indiai Varuna istenhez hasonlítsuk (mint aki az égi isten sötét lényét fejezi ki), vagy "jellemét" tekintve Rudrához, a kelta Lughoz. Egyébként hasonlóan közeli párhuzamnak tekinthetjük a finn Vainamöinent. Végső soron (de korántsem a kezdet kezdetén) Wodan-Ódin a szellemi hatalmat és a bölcsességet kezdte képviselni, mint első funkciót az isteni hármas funkciókú rendszerében (a másik két funkció a katonai erő és a gazdasági-termékenység), amelyet G. Dumézil az indoeurópai mitológiák jellegzetes rendszerének tekint. Wodan-Ódinnak égi és főistenné válása nemcsak a katonai szövetségek megerősődésével és a katonai kíséretet pártfogoló istenség jelentőségének fokozódásával függ össze (még arra is történt szimplifikáló kísérlet, hogy Ódint "arisztokrata" istennek - mintegy hadvezérnek az istenek között - állítsák be, szemben a "parasztisten" Tórral), hanem azzal is, hogy részekre bomlott az eredeti túlvilág-elképzelés, s a kiválasztottak, a csatákban elesett bátor vitézek külön túlvilágot kapnak az égben. Ennek a "katonamennyországnak" (ld. Valhöll) az "ura", Ódin lett a legjelentősebb égi isten, jelentősen háttérbe szorította Tryt is, Tórt is mind ég-, mind hadisten-funkciójában. Valószínüleg a Skandináv-félszigeten fejeződött be az a folyamat, amelynek során Ódin égi főistenné alakult. Jelentős a nevével kapcsolatos helynévanyag (főleg vizek, hegyek neve). Igaz, ha a bronzkori skandináv sziklarajzok mai magyarázatából indulunk ki, a bronzkorban itt még nem volt jól megfogható megfelelője Ódinnak. A skandináv mitológia ránk maradt emlékeiben Ódin a skandináv panteon főistene, az első és a fő az ázok közül. Búr fia, akárcsak két fivére Vili és Vé. Anyja Besztla, Böltorn óriásnak a lánya. Ódin felesége Frigg. Ódin az atyja minden más istennek az ázok nemzetségéből. Ódin és Frigg házasságából született Baldr, Rinddel és Griddel létesített szerelmi kapcsolatából Vali (Ali) és Vidar. Tórt is Ódin fiának tartják. Ódinnak számos neve és megszólítása van: Alfödr ("mindenek atyja"), Hár ("magas(ságos)"), Ygg ("rettenetes"), Grimnir ("álarc alatt rejtőző"), Hroft, Herian ("vitéz", az einherják feje), Hárbard ("ősz szakáll"), Hnikar ("viszálykeltő"). E nevek felsorolása a Verses Eddában illetve a Grimmir-énekben is megtalálható. Ázgárdban lakik, ezüstfedelű égi lakásban, amelynek Válaszkjálf vagy Hlidszjálf (Hlidsheim) a neve, s itt Hlidszkjálf nevű trónján ül. Északon is megőrizte khtonikus démoni vonásait, alvilági állatok: hollók és farkasok szolgálják Ismerjük pl. hollóinak a nevét: Hugin és Munin; "gondolkodó" és "emlékező", farkasainak a neve Geri és Freki, "éhes" és "falánk". Ódin a Valhöllben hússal táplálja őket. Khtonikus vonásai vannak nyolclábú lovának, Szleipnirnek (""csúszó"" is, amelyen Ódin fia, Hermod a Hélbe, a holtak birodalmába lovagol. Ódin maga félszemű (sőt egyes epitheonjai szerint teljesen vak), kék köpenyben és homlokába húzott, széles karimájú kalapban jár. A holtak égi birodalmában vannak a csatákban elesett vitézek, akik hadát alkotják. Ódinnak engedelmeskednek a harcias valkűrök, akik parancsára győzelmet és vereséget osztogatnak a csatákban. Ódin a háború és a hivatásos hadak istene, szemben Tórral, aki inkább a felfegyverzett nép istene. Ódin a győzelem és vereség kiosztója (a katonasors meghatározója), a hősök (köztük Szigmund és Szigurd) pártfogója, a háborús viszályok keltője. Valószínüleg ő kezdeményezte az első háborút (az ázok és vánok között). Ódin veti dárdáját a vánok hadába. A dárda, a soha célt nem tévesztő Gungnir, a katonai hatalom és a hadi mágia jelképe, Ódin állandó attribútuma. Ódin, mint a hadi avatási és áldozati szertartások (különösen a dárdával átdöfés és a felakasztás formájában végzett szertartások) pártfogója, valószínüleg rejtetten vétkes ifjú fiának, Baldrnak a "rituális" halálában. Baldr gyilkosa, Hödr ugyanis valószínüleg magának Ódinnak az egyik megjelenési alakja; részben Ódin alteregója a csínytevő Loki is, aki a fagyöngyvesszőt Hödr kezébe nyomja. Ódin lobbantja ki a viszályt a két konung, Högni és Hedni között, amelynek oka az, hogy Hedin elrabolta Högni Hilde nevü leányát. Hilde atyja és férje vitézeik élén megküzdenek egymással, egyik megöli a másikat, éjszaka Hilde feltámasztja őket, hogy ismét fegyvert fogjanak egymás ellen. Az ún. hjadningoknak ez a csatája (Hjadningavig) emlékeztet Ódin vitézeinek, az einherjáknak a csatájára, ők is küzdenek, meghalnak és új küzdelmekre támadnak fel. Ódin önmagát áldozza fel, amikor saját kopjájával átdöfi magát és kilenc napig függ az Yggdraszil világfán, majd szomját anyai nagyapjának, Böltorn óriásnak kezéből oltja a szent mézzel és megkapja tőle a bölcsességet jelentő rúnákat. Ódinnak ezt az "önfeláldozását" a Verses Eddában a Fenséges beszéde írja le, s az avatás nem annyira katonai, mint inkább sámánszertartás. Az első sámán avatási rítusnak mítosza ez. Hasonló történettel a Grimnir-énekben találkozhatunk: Ódint a zarándok Grimnir álruhájában foglyul ejti ki Gejrröd konung, két máglya között nyolc napon át gyötri, míg az ifjú Agnar inni nem ad neki. Ódin ezt követően jövendölésben fog és Gejrrödöt arra készteti, hogy kardjába dőljön. Ódin sámáni vonásai különösen kiterebélyesednek északon, feltehetően részint a finn-lapp etnokultúrális környezet hatására. Sámánisztikus jellegű Ódin útja a Hélbe, ahol felébreszti a halálos mély álomban alvó völvát (jósnőt) és kifaggatja az istenek sorsáról (Verses Edda, A Jósnő jövendölése, Baldr álmai). A sámánnak istenek és emberek közötti közvetítő szerepe Ódinban az egyes világokat összekötő világfával teremt kapcsolatot. Ennek a világfának Yggdraszil a neve, ami betű szerint azt jelenti, Ygg lova (vagyis Ódin lova). Ódin a varázslás és a varázsformulák (galdur) atyja, a varázserejű rúnák birtokosa, a bölcsesség istene. Bölcsességét részben sámánrévületnek és a révületet kiváltó sámánméznek köszönheti, amelyet néha egyenesen a Költészet Mézének neveznek. Ezt a mézet Ódin az óriásoktól szerezte meg. Ebből fakadóan Ódin a költészet istene is, a skáldok patrónusa. A Jósnő Jövendöléseiben van egy utalás, hogy Ódin a szemét adta Mimír óriásnak a mézforrásban meglevő bölcsességéért. Igaz, ugyanakkor Mimir is iszik mézet abból a forrásból, amelyben el van rejtve Ódin szeme, így tehát úgy is felfoghatjuk, hogy Ódin szeme is forrása a bölcsességnek. Ódin tanácskozik a bölcs Mimir halott fejével. Így a bölcsesség bizonyos fokig mintha khtonikus erőkhöz kapcsolódna, mivel birtokolói a halott Mimir, a halálmély álomból ébresztett völva, s maga Ódin, miután kiállta a halálpróbát a fán függve vagy a máglyák között. Csakhogy Ódin bölcsességében nemcsak eksztatikus (sámáni), hanem szigorúan intellektuális elemek is vannak. Ódin isteni tul, vagyis a rúnák, hagyományok, mitikus katalógusok ismerője, pap. A Fenséges beszédében a "tul trónszékéről" mond jövendőt. Amikor bölcsességében vetélkedik a legbölcsebb óriással, Vaftrúdnirrel, legyőzi őt. A gnó,ák és tanmondások (az életbölcsesség szabályai) a Verses Eddában többnyire Ódin mondásai formájában vannak összegyűjtve (a Fenséges beszéde, Grimnir-ének), vagy Ódin és Vaftrúdnir, Ódin és a völva párbeszédében fogalmazódnak meg. Ódin az ész megtestesülése, de a sámán-"intuicióval", mágikus művészettel, ravaszsággal és ármányosságával párosult éséz. A Verses Eddában (Hárbárd-ének) Ódin okos és rosszindulatű gúnymester, aki kicsúfolja az együgyű óriást, Tórt, aki a folyó túlpartján áll, s így nem jelent veszélyt Ódin számára (Ódin Hárbárdnak öltözve megtagadja, hogy átvigye Tórt a folyón). A ravaszság és sunyiság különbözteti őt meg Tórtól, s teremt rokonságot közte és Loki között. Ódin bujtogatására rabolja el Loki a Bríszingament Freyjától. Bur több fiával együtt Ódin közreműködik a föld felemelésében s Midgard berendezésében, mint az ázok triászának egyik tagja (Hönirrel és Lódurral közösen), rátalál és életre kelti az első emberek fából faragott prototípusát (Askr és Embla). Részt vesz tehát a kozmo- és antropogenezisben, a világ- és emberteremtésben, de ezenkívül kultúrhős is, aki megszerzi a költészet mézét. A Próza-Edda beszámol egy lovaglási versenyről Ódin és Hrungnir óriás között, meg Andvari törpe kincsének megszerzéséről (Lokival és Hönirrel közösen). A világvége előtt vívott utolsó csatában (Ragnarök) Ódin Fenfir farkassal küzd meg, s marad alul ebben a párviadalban (a farkas felfalja Ódint). Fia, Vidar áll ezért bosszút. Némiképpen a termékenység motívumai is kapcsolódnak Ódinhoz, talán erre utal olyan attribútuma is, mint a Draupnir ("ásó, kapáló") aranygyűrű, amely szaporítja önmagát. Saxo Grammaticua a Gesta Danorumban (13. század eleje) az első királyoknak űllítja be Ódint és az isteneket. Azt írja, hogy Frigg hűtlensége után Ódin távozott, s helyét időiglenesen Mythothyn foglalta el. Egy másik fejezetben Ódun helyébe Ull isten lép. Az Yngling-sagában Vili és Vé Ódin távollétében bitorolja a hatalmat. A konung Ódin e helyetteseiről, "helyettesítőiről" szóló történetek feltehetően a papkirály kultuszának, illetve a megöregedésükkor vagy a törzset ért csapás alkalmával (pl. rossz termés) bekövetkező rituális helyettesítésüknek a maradványa. Wodantól vezetik le a családfájukat az angolszász királyok. A Skjöldung dán királyi ház (az angolszász Boewulf eposz szerint) Skjöldtől (óizlandi Scioldr, angolszász Skyld), Ódin fiától származtatja magát. A Völszung-saga szerint a legendás Völszung királyi háznak, amelybe a híres germán eposz hőse, Szigurd is tartozik, a nemzetségalapító őse Ódin. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
