| Óizlandi írásban neve Freyr, ami azt jelenti, hogy "úr". A vánok közé tartozó isten a skandináv mitológiában, a növényzet, a termés, a gazdagság és béke megszemélyesítője. Adamus Bremensis közli, hogy Uppsalában (Svédország) a pogány kultuszkertben állott Frey temploma a szobrával, amely a phallikus kultusz jegyében készült. Ez egyébként jellemző vonása a termékenységistenek ábrázolásában. Az óskandináv irodalmi forrásokban Frey Njörd fia és Freyja fivére. Kettejük között vérfertőzéses kapcsolat alakult ki. Amikor (az áz-ván háború után) túszként az ázok közé került (a Próza-Edda már az áz-istenek közé sorolja). Frey Gerd istennő férje lett, aki Frey szolgájának, Szkirnirnek ("tündöklő") kezében Frey kardjával elmondott, fenyegető varázsigéje hatására adta beleegyezését a házasságba. Nem kizárt dolog, hogy Gerd a földistennő egyik változata, s így az évszakonkénti kultikus nászról van szó. Amikor Freyt megfosztják kardjától, ez talán rituális "békeszeretét" jelzi. A Próza-Edda említi, hogy Frey kardját vesztvén, Beli óriást egy rénszarvas szarvával öli meg. A világ végét megelező utolsó csatában (Ragnarök) Frey, a Veres Edda-beli Voluspa szerint, Szurt óriással vív párviadalt. Frey kultuszában áldozati állatként ló (csődör) és vadkan szerepelt (vö. Azzal, hogy az einherják is újra és újra feléledő vadkannal táplálkoznak). Freyé volt a csodálatos vadkan, Gullinburszti ("aranysöréjű") vagy Slindrugtanni, amit meg is lovagol, amikor Baldr temetésére megy. A Próza-Eddában Gullinbursztit a törpék (dvergek) készítették, az istenek más kincsével együtt. Frey másik attribútuma (ezt is törpék készítették) a Szkidbladnir ("vékony deszkákból összeépített") csodálatos hajó, amely mindig kap hátszelet, s belefér akárhány vitéz, használat után összehajtogatható, mint egy kendő. Egyes skandináv kutatók (A. Olrik és néhányan mások) Frey kultuszával hozzák összefüggésbe, hogy a bronzkori skandináv kultúrában jelképesen miniatűr kis csónakokat áldoztak Veralden-olmaj istennek a lapp törzsek. Ez rokonságot mutat Frey és Njörd között, aki a tengerhajózás pártfogója volt. Frey Ingvi-Frey néven (talán a Tacitusnál említett ingveonok névadó hőse) szerepel az Yngling-sagában, mint svéd király, az Yngling királyi ház őse. Ebben a genelógiai sagában esetleg a konungok archaikus szakralizációjának nyomai maradtak fenn, mert varázseszközökkel biztosították népük felvirágzását. Ugyanitt arról is értesülünk, hogy Frey (Ingvi-Frey) uralkodásának idején gazdag termés volt. Freyt titokban temették el egy kurgánba, amelyből később három éven át egymás után arany, ezüst és vas került elő. A monda szerint Frey uralkodása alatt kezdődött a tartós béke ("Fródi (Frothi) békéje"). Valószínű, hogy Frey és Fródi egyazon személy. Saxo Grammaticus a Gesta Danorumban beszél Froto királyról, akit halála után három éven keresztül hurcoltak szekéren, hogy gazdag termés legyen és az emberek között ne arasson a halál. A Próza-Eddában van egy történet arról, hogy ért véget "Fródi békéje". Fródi dán királynak volt egy malma, a Grotti, ami mindent őrölt, amit csak gazdája akart. Svédországban, Fjöllnir konungtól kapott Fródi két rabszolganőt (Fenja és Menja), s ezek aranyat, békét és boldogságot őröltek neki. Mivel azonban pihenni nem hagyta őket, hadat is őröltek Fródi ellen. Megjelent egy Mysingr nevü tengeri viking vezér és megölte Fródit. A két rabszolganő Mysingrnek sót őrölt a hajójára addig, míg a hajó el nem süllyedt és ettől lett sós a tenger vize. A Grotti csodamalomnak eredeti párhuzama a finn mitológia és eposz Szampója. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
